Lencsi Baba :)

A Csenge-Szili coprodukciós iroda bemutatja:

2011-03-04T10:53:00.001-08:00

Leteper a magány

Egyedül ülök itthon

Elkélne egy pofon

Mert csak búslakodom egyedül

A kacsa meg csak hegedül

Húzza, vonja az ablakom alatt

Míg kidönti a falat

Aztán tovább áll

És Csenge magányos maradt

A kapa csak ott áll

A képembe beletalál

Kinézek az ablakon

Már alig élek abrakon

Érzem a magány fekete illatát

Mely újra és újra rám talált

Büdös ez már nekem

Megyek, keresek egy marhát.

Nem is tisztálkodom előtte

A pofáját ellőtte

– (valaki(ergo ronda))

Belezuhan a karomba

Álmok fogságában

2011-02-12T09:33:00.001-08:00

Egész éjjel hánykolódtam. Nem bírtam magam pihenésre bírni. Folyton csak azon járt az eszem, hogy „Mi lenne ha…?” . Nem bírtam magam leállítani. Csak forgolódtam és az agyam érveit próbáltam megtámadni.

„Mi lenne, ha nem jöttem volna ide? A sors összehozott volna minket? Vagy csak egy szerencsés/szerencsétlen véletlen, hogy mi összetalálkoztunk?”

„Mi lenne, ha nem léteznének vámpírok? Már nem élne, az biztos! De találtam volna egy nekem ennyire megfelelő férfit? Vagy ha nem, érezném az Ő tökéletességének hiányát, vagy csak élném tovább, az eddig jól begyakorolt, kispolgári életemet?”

„Mi lenne, ha tudna olvasni a gondolataimban? Akkor is velem lenne, vagy keresett volna egy számára sokkal izgalmasabb nőt?”

És végül:

„Mi lenne, ha egy vadászat alkalmával, nem jönne vissza?”

…Belehalnék…

Ez volt az egyetlen kérdés, amire tudtam a választ.

Mégis… ezen gondolkodtam a legtöbbet…

Ha kívülről látnám magam, tuti biztos szakadnék a röhögéstől azon a képtelen helyzeten, hogy a saját agyammal „vitatkozom”.

De ebben a pillanatban valahogy nem vagyok képes felfogni a helyzet komikus mivoltát. Most csak az éles fájdalmat érzékeltem túlhajszolt elmém, egy hátsó, elrejtett zugában. Próbáltam kiszorítani ezt a zavaró tényezőt, de nem igazán sikerült. Nem bírtam tovább, felálltam és lebaktattam a konyhába a gyógyszeres-fiókhoz. Kivettem apám altatóját. Nem tudtam nem észre venni, hogy minden Edwardtól távol töltött éjszakával megfogyatkozik a gyógyszerek száma.

Bevettem három szemet. Holnap úgyis szombat van. Egy nagy pohár vízzel kiöblítettem számból a gyógyszerek okozta kesernyés ízt.

Karjaimat magam előtt lógatva, laposakat pislogva visszabaktattam a szobámba. Éreztem, hogy máris kezd hatni a gyógyszer. Ledobtam magam az ágyra és a fülem hegyéig felhúztam magamra a takarót. Behunytam a szemem és sóhajtottam egy nagyot. Pár perc múlva résnyire nyitottam a szemeim és épp láttam szerelmem szemrehányó arcát, mielőtt újból visszacsuktam őket, és mély álomba merültem. Nem volt időm sem, hogy gondolkozzak ezen, nemhogy megkérdezzem mégis miért mérges.

Először csak a szokványos álmok jelentkeztek, amikben minden happy.

A az ő házukban ültem és mindenki egy viccen nevetett. Utána felmentünk a szobájába. Ott zenét hallgattunk, táncoltunk és beszélgettünk. De egyszer csak álmaim üteme gyorsabb tempót vett. Nemsoká egy zöldellő réten találtam magam. Egy könnyed nyári ruhában guggoltam és egy pitypangokból álló koszorút próbáltam elfogadható kinézetbe kényszeríteni. De bosszúságomra hirtelen felhők lepték el az azúrkék eget és én fázni kezdtem. Hirtelen álltam fel, és valami ismeretlen ösztöntől vezérelve el kezdtem futni a dombon. Kétségbeesetten szólongattam Edwardot. Valami borzasztó, valami taszító dolog közelségét éreztem. És mélyen legbelül tudtam mi az. Egy idegen vámpír lesett rám. Hiába kapkodtam a fejem jobbra-balra nem láttam. De tudtam, éreztem, hogy ott van és engem figyel.

A lábaim egyre nehezebbek lettek. Ólomsúly nehezedett lábaimra. Alig bírtam magam a domb tetejére vonszolni. De megláttam őt. Hívogatóan nyújtotta felém jobb kezét, menedéket ígérve. Ez erőt adott, hogy leküzdjem a félelmem és gyorsan megtegyem a hátralevő távolságot. Mikor felértem rá néztem. Valami nem stimmelt. Valami furcsa volt. De nem tudtam, hogy mi. Ösztönösen a keze felé kaptam, de kezem akadályba ütközött. Kitágult szemekkel néztem rá esés közben.

Valóban ő taszított le a dombról?

Mielőtt még a domb aljában lévő sziklán koppant volna a fejem, rájöttem, hogy mi volt olyan furcsa rajta. Barna szemeiben nyoma sem volt a gyengédségnek, mellyel mindig rám pillant. Nem. Szemei gyűlölködve figyeltek.

A saját sikításomra ébredtem. Görcsösen markoltam a takaróm szegélyét. Segítségkérő pillantást vetettem a bal oldalamra, ahol ő mindig ott van. De most nem volt ott. Vajon csak képzeltem volna a dühös pillantást mielőtt elaludtam?

Sajnos az altató még mindig dolgozott a szervezetemben és visszarángatott kegyetlen álmaim valóságába.

Remélem elolvasod, te idióta...

2011-02-06T02:09:00.001-08:00

Olyan vagy nekem, mint Bellának Jacob. Olyan ember vagy, akiért aggódom, ha rövid időn belül nem kapok hírt. Akivel bármikor szívesen beszélek. És akitől jobban fájnak a bántó szavak, mint akárki mástól. Most is. Csak egy apró hülyeséget mondtál, mégsem tudok aludni. Ha most itt lennél velem és nem pince szobám lenne, már rég kilöktelek volna az ablakon. Megérdemelnéd…

Fáj a hiányod

2010-11-28T01:41:00.001-08:00

Itthagytál, elmentél,
Vissza többet nem néztél.

Magamra hagytál egyedül,
S nem adtál semmit emlékül.
Itthagytál, elmentél,
S vissza többet nem tértél.

Halott szívem még mindig fáj,
Beszürkült az egész táj.
Elcsaltad a színeket,
Összetörted szívemet.

Elvittél minden jót,
S magára hagytad a sorvadót.
Elmentél, itthagytál,
Hűtlen szerelmem voltál.

Élet? - Beszélgetés a másik énemmel

2010-11-28T01:40:00.001-08:00

- Gyűlöltél már úgy valakit, hogy előtte szeretted?

Nem voltál belé szerelmes, csak szeretted. Kötődtél hozzá.

Nem?

Hát nem kívánom neked ezt az érzést.

Hogy milyen?

Tessék, itt egy kis ízelítő:

Bármely percben rádtör a sírás, nem tudod elfolytani, csak zokogsz keserűen. Beszélgetéseidben mindig felhozod az illető nevét, tulajdonságait, pedig szeretnéd elfelejteni. Mindenről ő jut eszedbe.

Hogy az miért rossz?

Mondtam, hogy gyűlölöm.

Már hányingered van a sok sírástól, meg ettől a negatív érzéstől, mely a gyomrodra húzódik. Talán hánysz is.

Folytassam még?

Te kis naiv. Hát mindent meg akarsz tudni?

Hol folytassam?

Ne az érzelmi szálon? Látom azt már unod.

A gyomrod összeszűkül. Egyszerre vagy éhes és van hányingered. Megcsinálod magadnak az ételt, és mikor nekiállsz enni rájössz, hogy nem is vagy éhes. Sőt, tele vagy, pedig alig ettél két falatot. Nem eszel az iskolában, otthon, a barátaidnál. Kórosan elkezdesz fogyni.

De senki nem vesz észre semmit.

Mindenféle betegséged lesz. Fájni fog a fejed. Mindig fáradt leszel, pedig van, hogy napokat átalszol.

Elmész kivizsgálásokra. Ott azt mondják, semmi bajod. Így rád fogják, hogy hipochonder vagy.

Meséljek még?

Látom, még mindig nem tanultál semmit.

Társadalmi dolgok?

Ez egyszerű.

Antiszocializálódsz. Mindenkivel goromba, ingerlékeny leszel. A meglévő kapcsolataidat is elvágod, nemhogy újakat szereznél.

Hogy mondtad? Ez depresszió?

Lehet. De a pszichológusok hülyék. Hisz már annyiszor voltál már agyturkásznál.

És?

Segített?

Nem!

Senki nem érthet meg!

Hogy akkor mi segít?

Nem tudom. Talán van valami. Talán semmi nem segít. Talán erre nincs megoldás.

Ha meghalsz, könnyebb lesz talán.

De mi vár a halál után?

Biztos csak fájdalom. Nem érdemlem meg azt, hogy megszűnjek létezni mindennemű érzés nélkül, nyugalomban.

Hisz nem tettél semmit életedben!

Nem volt bennem semmi amire rá lehetne fogni, hogy jó.

És az öngyilkosoknak sehol nem adnak kegyelmet.

Azt mondod elég?

Szernitem is.

Most már jöhet a gyógyszer?

ezeket nem én írtam, de muszáj őket kitennem, bocsi :/

2010-11-13T13:51:00.000-08:00

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu.

***

Gyertya lángja rég nem éget,
Semmi nem fáj már
Ha egy késsel megvágsz engem, az sem fáj
Tudom, dobban még a szíve
Tudom, meghaltam már rég
De ha kínom megélnéd
Bizony rögtön elhinnéd
Azt, hogy el nem sírtam minden könnyem még.

***

Szereted...Nem mondod el neki mert várod az alkalmat...Kórházba kerül,de nem tudsz mit kezdeni a helyzettel...Nem mondod el neki...Majd szól egy ilyet hogy ,,Csak az októbert éljem meg''. Október elsején meghallod hogy meghalt...Azóta nem tudsz vele mit kezdeni,jársz a temetőbe,sírsz,mondod hogy szereted de Ő ezt már nem hallhatja...Egy év mulva még mindig ott cseng a füledben a hangja,látod a szemét,ahogy a kórházban beleharap a fahéjas kürtöskalácsba,mint egy kisgyerek,mivel ez a kedvence..De ÉLNI SOHASEM LÁTHATOD ÚJRA!És bánod hogy soha nem mondtad Neki hogy Szereted,csak reméled hogy tudta..Ezért Mondd el az érzéseid!Bármi is az!

***

Egy tini fiatal pár beszélget: Lány:Szeretsz? Fiú:Igen. ... lány:Ha szakítanék veled,mit tennél? Fiú:Visszamennék az exemhez,mivel szeretem. A lány sírva fakad,szakít a fiúval.Másnap a fiú elmegy a lányhoz: Lány:Hát te? Fiú:Hát Én?Nem azt mondtam, hogy visszamegyek az exemhez,mert szeretem?

***

1x 1 lány, aki születésétől fogva vak volt, ezért utálta az egész világot, és benne mindenkit, kivéve a barátját...Ő mindig ott volt vele, segített nek, és bíztatta.. míg végre eljött a nap, a lányak találtak végre 1 donort, aki felajánlotta a szemeit..A lány nagyon örült neki, barátja megkérdezte tőle,: ha látni fog hozzá megy-e feleségül? A lány "IGEN"t mondott. Az operáció sikerült, mikor a lány elösszőr kinyitotta a szemeit, a barátját látta, de Ő is vak volt. A fiú megkérdezte, hogy akkor mostmár hozzá megy? De a lány elutasította, pár napon belül, a lány kapott 1 levelet, amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot, és a levél végén állt 1 mondat: "VIGYÁZZ KÉRLEK A SZEMEIMRE"

***

Éljen a fizika!! Ezazz...

2010-11-08T12:22:00.000-08:00

Szenvtelenül ült a kis patika talán legkényelmetlenebb székén. Magába roskadva bámult bele egyenesen a semmibe. Egy kisgyerek, édesanyja térdei közül, kíváncsian szemlélte. De szőke fürtjeit lobogtatva, nagy zöld szemeit egyszer csak a falon függő plakátra emelte, és mintha a férfi eltűnt volna, nem nézett rá, nem is foglalkozott vele többet. Egy vásárló távozott és egy másik lépett helyébe. Az eladó mogorván megérdeklődte, hogy mit óhajt. A nő a kezében tartott, rongyosra gyűrt papírokat a pultra helyezte és szemlesütve félősen előrébb tolta. Az eladó türelmetlenül kapta fel őket és olvasni kezdte. Míg összekapkodta a szükséges holmikat, emberünk felállt a székből, kinyitotta az ajtót és dolga végezetlenül kilépett a szűk üzlethelyiségből, láthatatlan terhektől görbe vállal. Kint szakadt az eső.

2 brand new :D

2010-10-25T08:58:00.000-07:00

If I was there,
You wouldn't be lonely,
But I'm here and U're there
It's the problem, only.

I wanna be in your arms
To feel you next to me.
And know nothing can harms,
To be what you want me to be.

----------------------------------

Elmenni, -
Amíg lezajlanak az események és nem
Átélni -
Hogy nyugtot találjak.

Befagyasztani
Az időt, hogy feldolgozzam
Ami
Annyira bánt.

Sírni,
Elfelejteni,
Eltűnni,
Megszűnni...

Hagyd itt!

2010-10-17T03:18:00.000-07:00

Ha már úgyis elmész végül,
Pár pillanatot hagyj meg nekem emlékül!

A napfényt, a mosolyt, mely jókedvet fakaszt,
A sötétet, a könnyeket, mi szíveket szakaszt,

Az édes nevetést, a jókedvet,
A hangtalan zokogást, holt reményeket -

Csak hagyd ezeket nekem meg,
Csak vidd magaddal szívemet...!

Chat

2010-10-10T03:06:00.001-07:00

Létrehoztam egy Chatet, hogy tudjatok/ tudjunk kommunikálni :))
Használjátok bátran :D

Mai :D

2010-10-01T06:10:00.000-07:00

egy leírás 2 részben :D

1.:

Két kis piros folt rózsállott, amúgy sápadt arcán. Petyhüdt ajkai közt szabadon folyt a levegő. Láztól csillogó kék szemeit édesanyja sírástól maszatos, mégis oly kedves arcára emelte. Bágyadtan felemelte csepp kis kezét, kisimított egy őszülő, kunkor tincset a kedves arcból és utolsó leheletével, halvány mosollyal az arcán, alig hallhatóan ezt súgta: Édesanyám, ott találkozunk.
És, most még oly forró teste nem mozdult többé.

2.:

A fehér virágok frissen, élénken, büszkén álltak a kis koporsó tetején. Egy hamvas, barackszínű liliom uralkodott közöttük, mely középen helyezkedett el. Szárán egy vízcsepp futott le, mintha megkönnyezné a gyermek halált. A koporsó a ravatalozó egy kis szobájában állt elhagyatottan, egy kopottas sárga függöny előtt. Senki nem látogatta. Estétől reggelig, reggeltől estéig nem ment be senki utolsó búcsút venni a gyermektől. Estére a virágok, mintha megérezték volna, hogy hiába állnak büszkén és ontják az édes, fehér illatot, senki nem vesz tudomást róluk Azok a virágok, melyek eddig úgy tartották magukat, hogy egy úr is megirigyelte volna, mintegy varázsütésre elszomorodtak és bánatukat jelezvén, elkonyultak.
Négy feketébe öltözött férfi lépett be a kis szobába, a koporsót vállukra emelték és néma komorságukban kivonultak avval. A kis sírkertben aztán megtorpantak rögtön a kapu mellett, és terhüket letették egy kis gödör mellé, mely sötét, éhes száját tátotta a komor világ felé. A pap egy gyors imát mormolt és intett a sírásónak, hogy leeresztheti a porhüvelyt végső nyughelyére.

Soha nem az amire gondolsz h az :)

2010-10-01T05:56:00.000-07:00

Tegnap reménykedtem benne, hogyha felteszem a blogomba a sztorit és újra elolvasom, megjjön az ihlet... de sajnos tévedtem... még felteszem azt amit a 3. részből megírtam és szerintem ezzel el is felejtem ezt a történetet :( :D így hát adja magát a cím: Befejezetlen történet...

3. rész

Egy fájdalmas sóhaj kíséretében vált Eny újra kísértetté.

- Az út nyitva áll.

- Hova?

- Azt nem tudom. Én csak egy kósza lélek vagyok. De a legtöbben oda mennek, miután meghaltak.

- Hmmmmm… lássuk csak… köszönöm, de kihagynám.

- Ahogy akarod.

James mindentudóan elmosolyodott, miközben egyre halványabbá és halványabbá vált. Míg Eny már csak a nevekkel televésett fákat látta.

Elfogta az undor. Már elege van ebből a helyből. Nem akar ide kötődni.

Szélsebesen elviharzott, ahová szíve most leginkább vágyott.

Már 3 hónapja Eny folyton Nick mellett volt. Napközben a fiú testi épségére vigyázott, éjjel az álmaira.

Most is ott ül az ágy mellett és simogatja a riadt maszkká torzult, csurom-vizes arcot, mely mindennél kedvesebb neki.

- Amandaaaa… ne… vigyázz!

- Cssssss… itt vagyok.

- Mmmmmmm… - Nick egy jóleső mormogással ölelte magához Eny kísértet-kezét.

(Írói Megj.: Remélem mindenkinek lejött az ajtós rész :) Eny a szerelmet/poklot választja a Menny helyett...)

íme

2010-09-30T12:51:00.001-07:00

egy türelmetlen személy (igen Laci te :D:D ) miatt hamarabb feltettem a 2. részt is :)

2. rész

A csengő élesen hasított az éjszaka békés csendjébe. Mary-mama nem értette, hogy ki lehet az ilyen későn. Hisz nem várnak vendégeket. Felvette a kis kötött pongyoláját és az ajtóhoz csoszogott, hogy megbirkózzon a több száz zárral, amely a külvilágtól elszigetelve tartotta őt.

Mary-mam ugyanis Agorafóbiás volt. Félt a nyitott, tág terektől. Ezért már évek óta ki sem mozdult macskaszagú kis házából, ami férje halála után maradt rá. Ebben, a nagy jóindulattal háznak nevezett lyukban töltötte gyerekkorát Nicholas Faret, az árva kisfiú.

Az ajtóban egy kék mini-ruhában álldogáló csinos fiatal lány várta, hogy beinvitálják. Mary-mama kitágult szemekkel pislogott a döbbenettől. Még soha nem látta a lányt és fogalma sem volt róla, hogy mit akar tőle ezen a kései órán.

- Jó estét! Amanda Hawkes vagyok. Nem szeretnék udvariatlannak tűnni, de nagyon hideg van idekint és sürgősen át kéne valamit adnom az unokájának, Nick-nek.

A néni némán kitárta az ajtót és félre állt az útból, jelezvén, hogy szabad az út. Eny biccentett és belépett a házba. Egyenesen a nappaliban találta magát.

- Ülj le! Ide hívom Nicholast.

Eny lesimította szoknyáját és helyet foglalt két alvó macska között, akik rögtön felpattantak a mozgásra. Végigmérték Eny-t és aludtak tovább.

Rövidesen meghallotta a néni csoszogó lépteit.

- Mindjárt itt lesz. Kérsz valamit inni?

- Nem, köszönöm. Sietnem kell. Csak átadom az üzenetet, és már rohanok is.

- Nicholas! Siess már!! A vendégünknek dolga van!! – a hölgy rikácsoló hangja arra késztette Eny-t, hogy gazdateste fülére szorítsa kezeit, de nem tette. Nem akart még udvariatlanabbnak tűnni. Alig fejezte be a néni a mondatot, már dübörgő hangok szűrődtek le a lépcsőről és pár perc múlva Nicholas a lépcső aljában termett, teljes életnagyságban. A kócos fej jobbra-balra fordult, hogy megkeresse, ki miatt kellett megszakítania az alvást. A résnyire nyitott fekete szem megcsillant a sűrű szempillák mögött, mikor felfedezte csinos éjszakai látogatóját.

Rögtön zavarba jött és a fültöve elvörösödött.

- Én megyek és lefekszem.

- Szia nagyi, jó éjt! – Nick megvárta, míg nagyanyja lépései elnémulnak, majd megszólalt, teljes zavarban - Ööööö… azt hiszem, megyek és felkapok valamit – bökött meztelen mellkasára. Már fordult is, de Eny leintette.

- Ne, hagyd csak! Egy üzenetet jöttem átadni, utána megyek is. Addig jó leszel így is – mosolygott kedvesen a nála pár évvel idősebb fiúra.

A srác zavarában a tarkóját vakargatta és leült a lánnyal szemközti kopott, virágmintás fotelba, a szegényesen berendezett nappali egyetlen kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságára.

- …

- Hát jó… azt hiszem, belevágok, és nem kertelek… James… azt üzeni, hogy nem a te hibád! Ne okold magad!

A sötét szembogarak elhomályosodtak csak egyetlen apró könnycsepp szökött ki és szaladt le a selymes barna bőrön, hogy utána a nyakon fojtassa rövidke kis útját, majd a hasfalon átrohanva elvesszen a pizsamaalsó kusza redői között.

- Te ezt honnan…? Kitől…? Hogyan…? ... Köszönöm… - az elnyújtott halk sóhaj esetlenné és gyámoltalanná tette ez az egy szót: Köszönöm!

Eny erős késztetést érzett arra, hogy odamenjen és karjaiba véve, dajkálni kezdje az összetört fiút. Hosszasan viaskodott magával, ám anyai érzelmei győzedelmeskedtek a racionalitás felett és a kopott bútordarab karfájára ülve, elkezdte simogatni a sűrű sötét hajat és a selymes, puha arcot. Nick készségesen simult apró tenyeréhez és az ölében feküdve élvezte a lány lágy érintését. Nagyanyjától soha nem kapta meg azt a törődést, amire egy fejlődő gyermeknek szüksége van. Mindig ő volt a gondoskodó fél.

Míg el nem jött a hajnal, ők így ültek. De Eny érezte, hogy itt végzett, el kell mennie! Időközben a fiú elszunyókált az ölében. Kitámasztotta a fejét egy párnával, és egy utolsó simítás kíséretében, elhagyta a házat.

Mikor Nicholas felkelt, azt hitte csak álom volt az egész, de a remény és a nyugalom még mindig ott volt a szívében. Az angyal érintése is ugyanúgy égette bőrét.

hmm...

2010-09-30T06:15:00.000-07:00

Meg szeretném veletek osztani egy viszonylag régi novellámat, melyet elkezdtem, de nem sikerült még befejeznem... kicsit kemény, de mit vártok egy beteg elmétől?? :D Több részletben fogom feltenni a blogba, minden nap új rész.

1. rész

Eny először azt hitte, ez is olyasfajta hely, ahol a szarvasok pihennek le éjszakára. De ahogy tovább bámészkodott, felfedezte, hogy a bokrok és fák között rejtett ösvények húzódnak, szelíd, meleg fény világít ott, ahol rendes körülmények között barna árnyéknak kellene lennie; furcsa mintákat látott a rücskös fatörzsekbe vésve, alig lehetett érzékelni őket. Ezek a jelzések nem voltak természetesek. Hunyorgott és a látása hirtelen megváltozott, mintha lencsét helyeztek volna elé, amellyel mindent felismer. Ezek nevek és dátumok voltak, mindenfelé a fatörzsekbe vésve egymás alá. Eleresztette Jadie kezét és szembe fordult vele.

- Mik ezek?

De Jade csak leintette. Eny hajába túrt és finoman maga felé húzta a lányt. Elkezdte csókolgatni a nyakát miközben Eny csípőjét a sajátjához nyomta. Eny-nek furcsa volt, hogy a srác meg sem kérdezte, de jól esett neki, hát nem szólt. A fiú csókjai és érintései egyre követelőzőbbek lettek, de Eny nem szólt. Jadie bal kezével elkezdte kigombolni a lány blúzát, míg jobb kezével a fenekébe markolt és csókjaival hintette be a lány kulcscsontját és dekoltázsát. Eny hátrahajtott fejjel élvezte, és kéjesen a fiút simogatta. Jadie ezen felbátorodva lefektette kettejüket a földre és a lány szoknyája alá nyúlt. Eleinte csak simogatta a combját, de aztán egyre feljebb és feljebb haladt, mígnem elérte a lány erogén zónáját. Benyúlt, miközben másik kezével a lány felsőtestét becézgette. Eny-t egyre jobban elöntötte a forróság és egyre nagyobbakat sóhajtott. A sóhajok nyögésekké váltak, és a nyögések egyetlen összefüggő sikollyá alakultak. Jadie elvigyorodott és tovább kényeztette a lágy részt. Érezte, ahogy a lány izmai megfeszülnek. Ez felkorbácsolta vágyát és saját nadrágját levetve behatolt. Először csak finoman mozgatta csípőjét, de aztán egyre durvábbak lettek a mozdulatai.

Eny-nek elakadt a lélegzete.

- NE! Ez fáj! Ne csináld! Hagyd abba!

- Fogd be!!! És sikíts!! – mondta Jade erőszakosan és megpofozta a lányt. – Nem hallod?? Azt mondtam, SIKÍTS!!

Eny szörnyen érezte magát. Hirtelen minden, amit eddig élvezett egy rémálom részévé vált. Egy rémálom részévé, ahol a barátja megerőszakolja. Mintha kívülről látta volna magát és az egész szörnyű jelentet. Némán tűrte, hogy az eddig szeretett személy meggyalázza és kegyetlenül tönkre tegye.

2007. június 23. – Nat Wilson

2007. augusztus 8. – Jane Doven

2008. december 12. – Martha Duke

És végül a sajátja:

2008. április 30. – Eny Davidson

Hisz ezek a lányok mind az iskolájába jártak. És mindnyájan Jadie barátnői voltak. És nagy részük eltűnt…

Jade ugyan ezt tette velük is, mint most… vele.

Megerőszakolta és dobta őket, mint ahogy a használt törülközőt a szennyesbe hajítják.

Ó Eny te balga! Hát te is bedőltél a szép szavaknak, a kedves mosolynak, a védelmező ölelésnek.

Hát persze, hogy be, hisz még senki nem viszonyult így hozzád soha azelőtt. Senki nem éreztette veled, hogy fontos vagy és értékes.

- A halál időpontja: 2008. április 30. Valószínűleg az esti órákban. A testen mindenhol erőszak nyomai fedezhetőek fel. A szem nyitva, rémületről árulkodik. Valószínűleg szembeszállt erőszaktevőjével, mire az megölte. A gyilkos eszköz, egy farönk, fél méterre hever a testtől. Az áldozat fejét érte az ütés – mondta diktafonjába szenvtelen hangon a rendőrtiszt, aki már két hete kerestette a szalagavató éjszakáján eltűnt diáklányt.

Eny már két hete a teste mellett áll és várja, hogy megtalálják, hogy megbosszulják. De senkinek, mégcsak eszébe sem jutna, nem hogy megbosszulni, de még meggyászolni sem. Az apját most értesítik a történtekről. De ő nem tesz semmit, csak áll és meredten nézi halott lánya holttestét.

- Az élet igazságtalan, mi? – kérdezi egy gúnyos hang. Pár másodperccel később egy fekete férfi bukkan fel Eny mellett és összekulcsolt kézzel a lány mellé áll, és azt teszi, amit ő is: Nézi, ahogy elszállítják a mellette lévő porhüvelyét.

- Ki vagy te?

- Valaki, aki segíthet.

- És mégis, hogy? – Eny hangjából gúnyos kétkedéssel vegyes, rosszul leplezett izgalom csendül ki.

- Segítek megbosszulni a halálod, ha cserébe megteszel nekem valamit.

- És mi lenne az? – Eny már kapizsgálja, hogy valami buktatója van a dolognak. De nem is tudta, mekkorát téved.

- Adhatok neked egy másik testet, míg megbosszulod azt a kegyetlenséget, amit veled tettek, ha megmondod Nick Faret-nak, hogy nem az ő hibája.

- Micsoda?

- Az nem a te dolgod! Csak mondd meg neki!

- És hol van a csel?

- Milyen csel?

- Ne nevettess!! Azt mondod, hogy újra élhetek, csak mondjak pár tetves szót egy srácnak? Itt valami gubanc van! És amúgy is, kinek képzeled magad!?

- Valakinek, akinek megvan a hatalma, hogy segítsen. De ha te nem akarod, akkor…

- NE! Várj! Megteszem…

- Jó…

Eny egy ház előszobájában állt egy tálcával a kezében. Letette a tálcát és az ajtón lógó egész-alakos tükör elé állt, hogy lássa, milyen gazdatestet kapott. Egy volt iskolatársa, Amanda Hawkes testét kapta kölcsön. Szép lány volt, és elég menő az iskolában. Nagyon örült, hogy ebbe a testbe került. Ez csak segítette a tervét. Ezzel az alakkal, már szinte teljesen biztos lehetett a sikerben.

Amanda emlékeiben kotorászva, látott egy bulit, ami elméletben ma lesz. És… hát nem csodálatos egybeesés??? Jade házában lesz.

Kegyetlenül elvigyorodott és már látta a kegyetlenebbnél kegyetlenebb megoldásokat.

A buli zajos volt és büdös. Mindenki cigizett és/vagy piált. Eny, Amanda testében, épp a kerten vágott át, egyenesen Jade felé tartva.

- Á, szia Amanda! Hogy tetszik a buli?

- Kopj le Dave!

- Hogy egyesek, hogy el vannak szállva maguktól…

Elengedte a füle mellett az epés megjegyzést és végignézett magán. A tengerkék ruha tökéletesen állt rajta, kihangsúlyozva idomait. Kicsit még megigazgatta, hogy mélyebb dekoltázsa legyen, és magabiztos léptekkel Jadie-hez lépett.

- Nincs kedved táncolni velem egyet?

A srácnak hirtelen átsuhant az arcán a meglepetés, de azért megfogta a lány kezét és a „tánc-parkett”- hez vezette. Ott átkarolta a lány derekát és elkezdett ide-oda lépegetni. Ha Eny nem élte volna át azt a szörnyűséget, biztos, hogy megint beleszeret a srácba. De átélte, és teste minden egyes porcikája bosszúért kiáltott.

Mikor vége lett a számnak, megfogta a fiú kezét, és arcába mosolyogva elkezdte a nagy, sárga ház felé húzni. Jade perverz mosollyal követte a lányt az emeleti hálószobához. Az ajtóban aztán megállt és neki döntötte a lányt az ajtófélfának. Elkezdte csókolgatni, mintha csak megint az erdőben lejátszódott jelenetet akarná megismételni. Eny kinyitotta az ajtót és az ágy széléhez hátráltak.

- Hát nem éppen erdő, de megteszi – mosolyodott el és a hideg pengét megmártotta a kitágult szemű Jade hasában. – Ezt a sok lányért kapod, akiket tönkre tettél, és meggyilkoltál!! És nem utolsósorban… miattam – susogta kegyetlenül a fiú fülébe, és még mélyebbre döfte az acél-pengét. Érezte, ahogy az izmok elernyednek és az élettelen testet undorodva az ágyra lökte.

Haját igazgatva lépett ki a szobából, elégedett mosollyal az arcán.

Várta, hogy eltűnjön ebből a testből, de nem történt semmi.

- Nem felejtettél el valamit? – suttogta a már hallott hang a fülébe.

egy novella kezdemény...

2010-09-29T10:35:00.000-07:00

Tudod mit álmodtam?

Az ágyamon fekszem összehúzódva és keservesen sírok. De Te egyszer csak ott termettél a semmiből és magadhoz vontál. A fejem a pólódba fúrtam, mire te átölelted a derekam és a hajam simogattad puha kezeddel. Erre én mégjobban Hozzád bújtam és görcsösen zokogni kezdtem. Te nem tettél semmit, csak szorítottál és hagytad, hadd sírjam ki magam. Jól esett, hogy annyi szenvedést kiadhattam magamból és Te is velem voltál. Te, ki miatt már annyit szenvedtem így is, mégis Téged szeretlek a legjobban.

De ez csak egy vágyálom volt. Reggel felkeltem és rám szakadt a szörnyű, rideg valóság: Te nem vagy velem! Soha nem voltál, soha nem is leszel…

Unalom űzés Föcin és Németen ^^

2010-09-28T05:47:00.000-07:00

Hát igen, az órák néha unalmasak tudnak lenni, pláne ha ott motoszkál a fejemben az írási kényszer, ismertebb nevén ihlet :))) Gondoltam megmutatom nektek, én hogyan élem ki magam az órákon :D

1. Leírás:

Csak egyetlen apró fény pillogott a dohos szoba sötét csendjében. Az ápolatlan, üres tekintetű rab bele bámult az öngyújtó, máskor oly barátságos, ám most szemtelen lángjába. Őrült esze azt képzelte, a lángocska kineveti őt és pimasz örömtáncot lejt előtte, az ő rabságának örvendve.

Egy nedves sarokban álló, bűzlő vödör körül a remegő orrú patkányok sziluettjei elmosódtak. Eleséget remélve gyűltek a kis pince-helységbe.

A fény a férfi életével karöltve hunyt ki.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2. Leírás:

Rád bízom az életem,

A szerelmem, a mindenem...

Szerelmetes kedvese mélykék szemében megmerítkezve eltűnt számára az idő fogalma. Kezét öntudatlanul a nagy tenyérbe csúsztatta, mely melegen köré zárult. Odaadta magát teljesen és egészen.

A baldachinon beszűrődő lágy hajnali fényben fürödve feküdtek egymás mellett az idők végezetéig.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Magányérzet

Hiányzik, hogy valaki átkaroljon,

Hogy szerelmes szavakat a fülembe súgjon.

Hiányzik az érintés, melybe beleremegek

Hiányzik a szerelem, melyet elszenvedhetek.

Hiányzik valaki az életemből,

S ez az érzés előbb, vagy utóbb, de megöl.

Az absztrakt sztochasztika

2010-09-26T07:17:00.000-07:00

Ha lemegy a nap

Az mondjuk: alkonyat

S a mozi pénztárnál is elhangzik e szó.

Ha + csíp 1 szúnyog… az nem jó.

Kislány a vászon előtt, nincs neki senkije,

Szívének 1etlen lakója Charlije.

Edward és Jacob sakkoznak

S közben lábkörmöt lakkoznak.

Kinyírnák 1mást a bitangok,

Izland fővárosa nem Bangkok.

Kinyírnák 1mást. De vajon miért?

Mert Edward kilakkozta Jacob fültövét.

Rosalie szomorú, 1magában ül.

A medicin labda a vízben elmerül.

Elmerül, bizony, hisz oly nehéz,

Rosalie szomorú, eszi a penész.

Véges sokaságból vett minták elmélete.

Rosalie szomorú. Mit ér az élete?

Regressziós egyenes, normális eloszlás

Rosalie szomorú Jacob + oszlás-

nak indul, hiszen őt Edward legyőzte,

Halottnak HITT!! költők: Schiller és Goethe.

Bellát Edward nyomban elhagyta,

Mert a kutya arcát +marta.

Edward szomorú, kutyusát ápolja

(Azt, kit Bella +mart), s közben talicskáját tolja.

Waylon keresi a talicskát,

Mert nincs mibe, elvégezze dolgát.

Waylon csak nézi, kezében egy kakaó

Ha +csíp 1 szúnyog, az továbbra sem jó.

Egy-két fricska

2010-09-26T07:09:00.000-07:00

Megállt a szíved, megállt az élet,
Minden álmom semmivé lett.

Lehunytad két szép szemed,

S minden gondolatom eltűnt veled...

----------------------------------

A szerelem megfertőzte lelkemet,

Azt mondtad felkelnem már illene,
Pár szavaddal döntöttél romba.
Pár szóval, mi undorító, s otromba.

---------------------------------

Kv óra, úgy utálom,

Az óra végét alig várom.

Fent van már a listámon,

Hogy a tanulókat meg kell vágnom?

--------------------------------

Miért piszkál mindenki?

Miért akarnak megfejteni?

Hagyjatok, kérlek!

Fáj már az élet.

Hagyjatok most békén!

Úgyis meghalunk a végén.

Miért?!

2010-09-26T06:58:00.000-07:00

Nem tudok újat mondani, én is csak a sablon szöveggel kezdem, de remélem a folytatása érdekes lesz számodra :)

A blogot azért hoztam létre, mert meg szeretném mutatni magam a világnak, hogy ki vagyok én, hogy mit szeretek, hogy mit alkotok. Javarészt az írásaimat olvashatjátok majd. Próbálom majd rendeszeresen frissíteni a blogot, de nem ígérek semmit. Sorry.

Jó szórakozást, jó olvasgatást :)))